Fogyasztási szokások
A pálinkafogyasztás a mindennapokhoz és ünnepi alkalmakhoz is egyaránt köthető. A népi bölcsesség úgy tartja, hogy a pálinka adja az erőt. A reggeli pálinkafogyasztás a paraszti lakosság körében elmaradhatatlan volt.
Egészséges voltát hangsúlyozták, ami abból állt, hogy reggel éhgyomorra megettek egy almát, s ittak rá egy stampedli pálinkát. Elvégezték a munkát az istállóban, s utána jóízűen tudtak reggelizni, mert a hajnali pálinkázás ehhez jó alapot adott. De a többi étkezés előtt is megjelenhet a pálinka. Amikor vidéken szüret, disznóvágás kezdődött, ha sikeres volt a nyúlhajtás - vagy ha nem - egy pohár pálinkával illett megfelelni a rítusnak. Nehéz munkában: aratás, kubikolás, halászat, kútásás idején a lankadás ellenszere, szinte orvosság.
A pálinkafogyasztás a reggeli alkalmakon kívül az emberi élet fordulóihoz (születés, keresztelő, lakodalom, temetés, halotti tor, név- és születésnap), valamint az esztendő ünnepeihez kötődik.
Mindenütt valakinek a pálinkájára esküdtek. Mindenütt voltak e szakmának értő művelői, akik a táj gyümölcséből emlékezetes finomságot tudtak készíteni, s mindenütt nagy tiszteletnek örvendett védőszentjük, Szent Miklós.
A pálinkaféleségek neveinek napjainkig számos formája maradt fenn. A különleges, tréfás elnevezések gyakoriak: kugyi, bugyi, gugyi, lámpás, szemvíz, nerángass, papramorgó. Szegedről és környékéről származik: anyatej, kerítésszaggató, lacibetyárköpés, majomtej, nyakolaj, piacilégyköpés, geberdusz, gyűlölömital.
A pálinka imázsának átalalakulásról ad tanubizonyságot, hogy már kaphatóak olyan – nagyon magas minűségű – prémium és szuper prémium pálinkák, amelyek minőségben és árban is a legkiválóbb whiskyk versenytársai, sőt kialakulóban van egy olyan pálinkafogyasztási kultúra, amelyre a presztizsfogyasztás a jellemző. Itt már nem az ital alkoholtartalma a fogyasztás alapja, hanem az élmény, új divat pedig speciális pálinkáspohárból inni a kellemes íz- és illatvilágú gyümölcsitalt.
